Mit nyomtassak? – Open Astro Tracker

Egy-egy új technológia megismerése rendszerint mindig nagy lendülettel történik. Rengeteg információ begyűjtése, mint egy szivacs, aztán jöhet a rendszerezés és a saját tapasztalat gyűjtése. Számomra ilyen volt a 3D nyomtatás témaköre. Szöveges és videós tartalmak, készükékekről, technikai héttérről hibajavításról. Aztán megépült a saját gép egy csináld magad készletből és jöhetett a tényleges tanulás.

Az első időszak mindíg élvezetes, hiszen legyen siker vagy sikertelenség csak-csak alkotunk valamit, javítgatjuk, örülünk ha rájövünk egy-egy problémára. Egy idő után azonban eljön az a pillanat, hogy mit is nyomtassak. A kezdeti egyszerű figurák, kalibrációs kockák tömkelege koránt sem az a cél, amit elképzeltünk a nyomtató első beüzemelésekor.

A nemrég megjelent tanfolyamban adok néhány tippet, hogy milyen weboldal(ak)ról szerezhetsz be akár teljesen ingyenesen komplex modelleket is, de ha figyelmesen keresgélsz a világhálón, magad is remek dolgokra találhatsz. Persze, ha magad modellezel, azzal nyílnak ki igazán a lehetőségek.

Lelkes amatőrként – inkább szemlélődőként – érdeklődve a csillagászat és mélyégfotózás iránt így futottam bele az Open Astro Tracker nevű projektbe, mely egy az égbolt látszólagos forgását lekövetni képes csináld magad szerkezet. Az éjszakai égbolt fotózás alapja, hogy lehetőség szerint minél hosszabb záridővel történjen. Minél több fényt gyűjtsön a fotógép, minél ideálisabb legyen a jel zaj arány.

Ez nem lehetséges másként csak úgy, ha kiküszöböljük a Föld forgását. Erre a célra speciális asztrofotós mechanikák is vásárolhatók sokszor nagyon borsos áron, de mivel a szükséges dolgokat tekintve minden adott volt, így belevágtam az építésbe. A weboldal nagyon jó segítséget ad az egyéb megvásárlandó alkatrészek kapcsán, melyek többnyire általánosan használt 3D nyomtató építőelemek.

Ebben a szakaszban került sor ez eddigi – alapterületében – legnagyobb alkatrész nyomtatására is. Nem lett tökéletes, néhány más elemnek is vannak tervezési hibái, de funkcionálisan remekül teszi a dolgát. Az összeépítés nem nagy ördöngősség, egyedül az elektronika volt egy picit problémásabb, de a szerkezet összeállt, néhány héttel ezelőtt pedig a tesztelésre is sor került.

A használat alapja a helyes pólusra állás, ami azt jelenti, hogy a szerkezet fő forgás tengelyét a Föld forgás tengelyéhez kell igazítani. Ha ez megvan, akkor egy hosszú záridős fénykép készítése során a csillagok nem szabad, hogy csíkot húzzanak maguk után.

Az alábbi két kép ugyanolyan beállítások mellett készült két-két perces záridőt alkalmazva. Sajnos csak mobilkészülékkel van lehetőségem fotózni, a hosszú záridőt lehetővé tevő Csillagvonalak mód pedig csak .jpg formátumban képes rögzíteni, de a lényeg látszik. Követés nélkül a csillagok ezidő alatt már szép nyomot hagynak, míg a követés bekapcsolásával ez szinte tökéletesen eltűnik.

A szerkezet viszont akkor nyeri el igazán értelmét, ha nyers úgynevezett RAW formátumban készítjük a képeket, a lehető leghosszabb záridő mellett. Sok-sok képet, amiket végül egy speciális programban – Deep Sky Stacker – egymásra illesztünk, felerősítve a valós információkat, gyengítve a zajt. A program nyelvén 22 light, 10 bias, és némi technikai malőr miatt nulla dark képből, kis utómunkával az alábbi képet sikerült kreálni az Orion csillagképről.

Mobiltelefonhoz képest maximálisan elégedett vagyok az eredménnyel, annak pedig kifejezetten örülök, hogy – mégha csak pixelvadászat is -, de formában, színében beazonosítható az Orion-köd is.

Remélem ezzel a bejegyzéssel sikerült kedvet kapnod valami különleges szerkezet megépítéséhez!